Az 1949-es, „sztálini” magyar alkotmány

 

A magyar alkotmányfejlődés sajátos vonása, hogy éppen akkor született írott, tartós hatást kifejtő alkotmánya az országnak, amikor elvesztette alkotmányosságát. Az elveiben demokratikus alaptörvény szokatlanul rövid idő alatt, gyakorlatilag a Szovjetunió alkotmányának fordításával készült és vált a Magyar Népköztársaság alkotmányává.


Az 1949. évi XX. törvény, mely a Magyar Népköztársaság Alkotmányaként, ebben a formájában funkcionált egészen a rendszerváltásig, egy rendkívül rövid idő alatt kidolgozott alaptörvény. A Rákosi Mátyás által irányított politikai berendezkedés keretei közt formailag a Minisztertanács által kiküldött alkotmány-előkészítő bizottsága végezte, gyakorlatban ketten, Beér János és Szabó Imre írták meg az alkotmánytervezetet.

 

Ahogy akkoriban más szocialista országban is, így Magyarországon is az 1936-os szovjet alkotmány mintájára, jórészt ennek fordításaként alkották meg. Az érvelés emellett úgy hangzott, „A Sztálini Alkotmányból merítettük azokat a marxista-leninista tudományos elveket, amelyek érvényesítése nélkül szocialista alkotmányról nem lehet beszélni”. A nagy részben fordítás mellett jelen volt néhány önálló, egyedi elem is, kizárólag ezekhez a részekhez írt a „szerzőpáros” magyarázatot. Az alkotmány lényegileg fiktívnek tekinthető, mivel nem állítható, hogy egy „működő” alkotmányról volt szó.

 

A tervezetet augusztus 5-én nyilvánosságra hozták. Az ország dolgozói négy napot kaptak arra, hogy megvitathassák ezt a tervezetet. Augusztus 10-én az Országgyűlés elé került a tervezet, majd egy 15 perces bizottsági ülésen vitatták meg. Augusztus 17-én már Rákosi Mátyás előadói beszédével együtt kezdték meg az országgyűlési vitát, azonban ez nem tartott hosszú ideig, másnap a képviselők egyhangúan fogadták el a tervezetet. 1949. augusztus 20-án hirdették ki és a kihirdetés napján hatályba is lépett. A dátum már csak azért is érdekes, hiszen ezzel a lépéssel a magyar államiság és tradicionális alkotmányosság ünnepét „átírták” a szocialista állam ünnepévé. Már ez az alaptörvény is kimondta, hogy módosításához kétharmados (minősített) többség szükséges.

 

Az új alkotmány Magyarországot népköztársaságnak nyilvánította, melyben „minden hatalom a dolgozó népé”. A szövegbe foglaltak egy sor demokratikus alapjogot (így a gyülekezés, a szólás, a vallás szabadságát), az ezeket biztosító intézmények hiányoztak. Továbbá rögzítette, hogy az ország és a társadalom vezető ereje a MAgyar Dolgozók Pártja. A köztársasági elnökről szóló 1946-os törvény hatályát az alkotmány megszüntette, magával az elnöki intézménnyel együtt, helyébe az ún. Elnöki Tanácslépett, melynek első elnöke az utolsó köztársasági elnök, Szakasits Árpád lett.

 

Az alkotmány elvileg – és hangsúlyozandó, hogy tényleg csak elveiben – megfelelt a ma elvárható elveknek is, így többek közt rendelkezett az állampolgári jogokról, sőt, még ki is szélesítette az ún. gazdasági, szociális és kulturális jogokról is. Illetve érvényben voltak ehhez kapcsolódóan természetes és elidegeníthetetlen emberi jogok védelméről szóló vagy ahhoz kapcsolódó törvények is, ám nincs arról tudomásunk, bárkit elítéltek volna ezen jogok megsértése miatt.

 

Ez, az ország harmadik alaptörvénye is a hatalom egységének elvéből indult ki, de deklarálta a hatalom munkamegosztásának rendszerét.

 

Az új alkotmány mellett új címert is kapott az ország, mely hasonlított a szovjet tagköztársaságok címereire, szimbólumaival tagadta a nemzeti folytonosságot az internacionalizmus mellett elkötelezve. Ezt a címert szokták Rákosi-címerként emlegetni, a kétoldalt búzakoszorúval egybefogott kalapács és búzakalászt tartalmazó címer, a címertan szabályainak aligha felelt meg, de ezzel is hangsúlyozva történelmi hagyományok jelentéktelenségét.

 

Az 1949-es alkotmány számtalan esetben módosították, például 1950-ben, mikor a tanácsrendszerrel hozta összhangba a módosító törvény az igazságügyi szervezetet, vagy 1953-ban, a Minisztertanács összetételét egészítette ki, létrehozta többek közt az elnökhelyettesek intézményét. A legfontosabb változáson mégis rendszerváltás időszakában esett át, így lehetséges, hogy a mai napig hatályban lévő alkotmányról beszélünk. Bár sok tekintetben van azonosság a 49-ben elfogadott és a mai szövegek közt, azt mondhatjuk, alapjaiban, tartalmában és leginkább elveiben is más alkotmányról van szó.

 

Csiszár Kinga